Mert nem csak az alacsony nyugdíjak ellen tud harcolni – egy vidéki útján csokit ajándékozott egy spontán arra kószáló néninek, aki kis nyugdíjára panaszkodott – küzdeni a magas árak ellen – „küldjön írásos magyarázatot arra, miért drága a hús” utasított egy vállalkozó-piactulajdonost – vagy gyorsan eljuttatni a segélyt a földrengés sújtotta területekre – „addig maradjon Dél-Szahalinszkban, amíg meg nem érkezik a pénz”, száműzte szinte egyenesen a kormányülésről az illetékes csinovnyikot, épp csak nem írt bele az ellenőrzőjébe – hanem bizony buzdítani a válogatottat a sorsdöntő orosz-angol Eb-selejtező előtt.

- Na, maguk akkor vannak tizenegyen, ugye, van két-két kezük, lábuk, egy-egy fejük. Meg az ellenfélnek is. – A Luzsnyiki stadion folyosóján piros széldzsekiben lelkesítő kormányfő érezte, hogy akkor itt most nincs megmagyarázva, mitől is erősebb az orosz válogatott, így keresett még valami érvet. Mondhatta volna, hogy de itt kérem értünk szurkol 80 ezer ember – mínusz négyezer brit, akik közül többen már a meccs előtt kórházba kerültek, a házigazda szurkólók jóvoltából -, meg velünk van az egész ország, (és szinte minden lakójának van keze, feje, lába!), Zubkovnak jobb jutott az eszébe: - Mi nyertük meg a világháborút! - Arsavinnak már talán ettől is gólra állt volna a lába, ha a kormányfőnek nem jut eszébe, hogy ezt mintha az angolok is elmondhatnák magukról, így emelte a tétet: - Mi hódítottuk meg először a kozmoszt!

És hála a magasságos Szputnyiknak, nyertek is 2-1-re.

De akkor mindek a csapatnak Guus Hiddink szövetségi kapitány?